Ethan O'Neil

Tárgy: Ethan O'Neil Szomb. Aug. 02, 2008 6:07 pm

Nevem: Ethan
O'Neil

- 5 tulajdonság: kitartó, empatikus, álmodozó,
türelmes, (de) nehezen csillapodik le, ha valaki felbosszantja.
-
Előtörténeted (kicsit bővítettem és átírtam):
1987. márciusában születtem az franciaországi Calais városában. Származásom elég érdekes, ugyanis apám félig angol, félig német, anyám félig francia, félig olasz. Tehát van itt minden, ráadásul én "csak" félvér vagyok, apám mugli származású. A család első gyermeke voltam, és minden bizonnyal az utolsó. A közelünkben nem voltak rokonaink, családom többi tagja más országokban élt. Emiatt sokszor voltam magányos
kiskoromban, de jól viselkedtem, ahogy tanítottak, és mindig udvarias voltam mindenkivel. Sokat álmodoztam, sokszor úgy tűnt az embereknek mintha nem is lennék ott ahol vagyok. A többi gyerek folyamatosan csúfolt, ugyanis történt velem ez-az, ami arra utalt, hogy bár csak félvér vagyok, mégis csörgedezik az ereimben némi
mágusvér is. Gyermekként reménytelenül ügyetlen voltam, a közelemben amiben kárt lehetett tenni abban kárt is tettem, bár semmi szándékosság nem volt benne. Sokat utaztunk a szüleimmel, voltam Párizsban, de külföldre is gyakran mentem, főleg, amikor
valami családi esemény volt, legjobban azonban Calaist, a saját, tengerparti városkámat szerettem, mert mindig is imádtam a vizet. Különleges származásom miatt jól beszélek franciául, angolul, németül és olaszul is. Már fiatalon is szívesen segítettem a többieknek, ha valami baj történt, és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, ő a gyógyítással fogok foglalkozni. Mikor elértem a megfelelő kort, szüleim beírattak egy jó hírű mágusiskolába, ahol mindig nagyon jól tanultam, mert tudtam, hogy egy gyógyítónak sok tudásra van szüksége. 7 év múlva elvégeztem az iskolát, mint évfolyamom legjobb tanulója. Utána továbbra is kitartottam szándékom mellett, pedig a szüleimnek nem tetszett a dolog. Fiatal, az iskolát éppen elvégző srácként ismerkedtem meg egy Joelle nevű, nálam egy-két évvel fiatalabb lánnyal és azonnal egymásba szerettünk. Joelle is gyógyítónak készült, de neki hátra volt még két év az iskolából. Ez az idő lassabban telt számomra, mint hittem, de két év múlva újra találkoztunk, igaz nem túl hosszú ideig, ugyanis értesültem róla, hogy egy mágusiskolába gyógyítót keresnek...

- Egy
próba hozzászólás, hogy felmérjük szerepjátékos adottságaidat
(egy szerepjátékos hozzászólást kell írnod)

*Egy magas, kellemes küllemű fiatalember sétál nyugodtan az iskola folyosóin, látszólag teljesen gondolataiba mélyedve. Útja közben néha felnéz, hogy megjegyezze hol van, mit kell kikerülnie. Fekete utazóköpenye körülötte lebeg, így egy kicsit félelmetes külsőt kölcsönöz a világosbarna hajó, barna szemű férfinak, akinek arcán azonban valami derűs reménykedés honol, így máris nem olyan riasztó. Csak a saját lépései halk kopp - koppját hallja, ez megnyugtatja, de egyben nyugtalanítja is.
~Nincs itt senki?
Lehet, hogy rossz helyre jöttem?*kérdezi magában, és előveszi újra azt a kis darab pergament, amire felírta a címet. Nem, minden stimmel. Még lép kettőt, aztán megáll és nyújtózkodik egy nagyot. Nem sokat aludt az éjjel.*
~Hát, megérkeztem.

- Egy különleges dolog, amiről hamar fel lehet ismerni:
Az átlagembernél egy jó fél fejjel magasabb.